eljutottam egy olyan ponra, a saját magam megismerése úton, ahol már letudom szűkíteni a kört, hogy mik azok a dolgok amiket én az élettől elvárok, és mik azok a dolgok, amiket  az életben szeretnék csinálni majd. első körben természetesen nem más áll az első helyen, mint az utazás. ennek többféle megoldókulcsa van, hogy hogyan vihetném végre, hogy a "someday i'm gonna travel the world" mondatomat végbe is vigyem. elsőként az első dolog, ami eszembejutott, hogy képes lennék-e egy utazási irodába dolgozni, vagy egy repülőtéren mondjuk úgy, egész életemben. tudni illik, eléggé pörgős ember vagyok, és mindigis elvetettem az ötletet, hogy tipikus felnőtt legyek, aki 8-12 órát lehúz egy munkahelyen ahol mindig ugyanazt csinálja, aztán hazamegy főz-mos-takarít-kényezteti a párját és alszik, majd reggeltől ismét ugyanez a körforgás. nem, én nem ilyen életet szánok magamnak. 

ahogyan egyre közelebb járok ahhoz, hogy egyetemet válasszak, egyre több szempontot nézve próbálok dönteni. az első ilyen szempont, hogy természetesen hasznosítani tudjam majd a diplomámat. tehát, ne csak azért végezzek el egy egyetemet, hogy feltudjak mutatni egy diplomát, ami amúgy szart sem ér az életemben, mert nem ebben helyezkedem el, mint amit tanultam. nem is értem az ilyen embereket. egy olyan diplomát szeretnék, amit úgy tudok felmutatni, hogy igenis megdolgoztam érte, és itt a gyömölcse, mert azt csinálom amit mindigis szerettem volna. ezek mellett pedig a második szempontom, hogy ne egy monoton munkát tudjak ezzel a diplomával elvégezni. sőt, talán magánvállalkozónak kéne mennem, mert gyűlölöm ha van főnököm, és megmondja mit csináljak. nem szeretek alázatos lenni, és nem szeretek megalázkodni azért, mert ő belőle élek, és abból hogy én neki dolgozom. egy olyan munkát szeretnék, ahol saját magamnak dolgozom, és ahol saját magam keresem a  pénzem. 

ilyenkor felmerül az emberben, hogy dehát olyan munka nincsen, csak a vállakozás, amihez még diploma sem kell. na, most akkor áljunk meg egy szóra. 

olvastam egy személyiség fejlesztő könyv kis részét, ahol arról volt szó, hogy kettő fajta ember létezik. a szegény, és a gazdag.

a szegény emberek, mindenben a kudarcra számítanak, nem bíznak önmagukban és a képességeikben. azt gondolják, katasztrófális következményei lesznek annak, ha nem úgy mennek a dolgok ahogyan ők azt eltervezték. mivel mindenütt akadályokat látnak, általában nem mernek kockázatot vállalni. és mit tudjuk, kockázatvállalás nélkül pedig nincs nyereség.

ezellenben, a gazdagok elvárják a sikert. bíznak a képességeikben, bíznak a kreativitásukban, és bíznak abban, hogy ha mégis beütne a ménkű, majd találnak másik megoldást. általában annál nagyobb a kockázat, minél nagyobb a nyereség. a gazdagok bíznak benne, hogy akármi történjék, akkor is vissza tudják szerezni a pénzüket, és a boldogságukat. 

ezek a dolgok mint összefüggenek azzal, hogy kivé válsz, kivé szeretnél válni, mit vársz el az élettől. pontosabban azért, mert ha én most itt kijelentem, hogy igenis az összes pénzemet felteszem arra, hogy elutazzak amerikába, majd ott keressek egy állást magamnak, és ott éljek tovább, akkor bizonyára az olvasóim, azaz ti közületek 70%-otok azt fogja mondani, hogy te nem vagy normális. és mit csinálsz ha nem találsz munkát? az utcán fogsz élni? és különböző hitetlen kérdéseket tesztek majd fel nekem, mert nem hiszitek el hogy bármi lehetséges. én pedig azt válaszolom erre,hogy nincs olyan hogy elbukom. nincs olyan, hogy nem tudom megcsinálni, és nincs olyan hogy nem találok munkát. 

pontosabban evvel arra akartam kitérni, hogy mivan akkor hogyha a leszűkített kis listámból mindegyiket meg akarom valósítani? mivan ha szeretnék ügyvéd lenni, utazási irodában dolgozni vagy repülőtéren, emellett utazni szeretnék, és talán még a webes világban is, valamilyen reklám marketinges is szeretnék lenni? sok félék vagyunk. sok mindenhez értünk, és sok mindenhez nem. amiket én felsoroltam, mind üti egymást, egyáltalán nem egy stílus, nem egy útvonal. de én úgy érzem, hogy talán, ha lenne elég időm élni, akkor megtudnám valósítani az összeset. 

itt viszont, nem azzal van a baj hogy nem akarom, vagy nem tudom megcsinálni, nem bízok magamban, egyszerűen csak avval van a baj hogy nincs elég időm. hülyeségnek hangozhat, de ha belegondoltok mélyebben az idő jelentésébe, és az élet jelentésébe, megértitek az összefüggést. az egyetlen dologgal az a baj, hogy az évek csakúgy szaladnak. xy év az az iskola, xy év az az egyetem, xy év az a kurzus, xy év amíg beilleszkedsz, aztán találj munkát, közben a társadalom elvárásainak, vagy a családod elvárásainak felelj meg abból a szempontból, hogy kislányom most már jó lenne ha férjhez mennél, és lehetnének végre nekem is unokáim. mindeközben otthon tevékenykedj, mert amíg nem vagy kylie jenner valószínüleg senki nem fogja elvégezni helyetted a takarítást, a főzést, a mosást, hacsak nem valami piszok gazdag dédnagypapád rádhagyta az örökségét, amivel már nem tudsz mit kezdeni. 

sokan vagyunk, picik vagyunk, óriási álmokkal. de végül, melyekek azok, amelyeket ténylegesen is megtudunk valósítani? melyekek azok, amelyeket érdemes megvalósítani? legyek orvos azért, mert a nagyanyám ük-ük-ük nagypapája is az volt? vagy mert a szüleim ezt akarják? legyek web designer mert ezt szeretem csinálni, de a családom nem lát benne fantáziát, így ők nem igen akarnák hogy ezzel "pazaroljam" az időmet? legyek egy olyan lány, aki nomád körülmények között éli az életét nyersvegánként, és mindent amit ruhára, sminkekre, és egyéb szépészeti dolgokra, illetve egyéb drága ételekre költene, meg a vízszámlára, azt mind utazásra költse? 

na, szóval igen. sok kérdés lapul még a kis fejecskémben, de egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy a tökéletes utat megtaláljam, hogy majd hogyan tovább. egyébként, egy kis spoilerként, eddig talán az utazásiroda, repülőtér, illetve a médiás munkák vonzanak a legjobban 

de addig, úgyis van még egy kis idő. 
nektek mik az álmok munkáitok?