Hogy hová tűntem az elmúlt hetekben, az egy nagyon jó kérdés. Nem igen szerettem volna túl sok személyes bejegyzést a blogra, de most úgy érzem egy mérföldkőhöz értem a blog terén, úgyhogy úgy gondolom ezentúl belefér. Kezdjük is az elején. Picivel több mint egy hónapja írtam utoljára, és akkor is a Tea Break Awardot töltöttem ki. Azóta rengeteg minden történt velem, úgyhogy egy picit mesélni fogok. Kitérek a mindennapjaimra, az életem nagy változásaira, a blogger közösségre, és nem utolsó sorban a blogra. 
Kezdjük ott, hogy November első felébe Magyarországra repültem, és szokásosan, borzalmas utam volt. Odafelé nem engedtek fel a gépre, majd 2 óra várakozás után elárulták, hogy végülis nem csekkoltam be a neten előtte, úgyhogy nem kaptam helyet a gépen. A következő járattal mehetek. Ez igen mondom, és ez volt reggel fél 7kor. Este fél 8-ra kaptam meg a következő járatot, és annyi szerencsém volt hogy a barátom éppen Istanbulba volt, így ő eljött értem, haza vitt hozzájuk, és ott pihentem estig. Este éjfélkor értem a hotelbe Magyarországon, ami borzasztó volt, ugyanis nagyon fáradt voltam, ezzel az eltolódással lekéstem a transzferem ami Pécsre vitt volna, így márcsak másnap tudtam menni Pécsre, de nekem másnap pedig már Pesten kellett volna lennem, úgyhogy úgy voltam vele, hogy leszarom. Pécsen maradtam 4 napot lazsálva, és nem érdekelt mi intézkedni valóm lett volna, úgy voltam vele, hogy most már mindegy. Így Pénteken felvonszoltam magam vissza Pestre, (Ja, és azt had ne mondjam, hogy a hotelem Keddtől köv. hét Hétfőig fizetve volt, ugyanis így lett volna eredetileg a felállás, de mivel változott a terv ezért potyára volt fizetve 4 napot a hotelem, de sebaj.) és az utolsó beadandóimat éjszaka tudtam elkészíteni, plusz még egy novellát is írnom kellett az 1956-os forradalomról, úgyhogy azt is éjszaka fejeztem be. Semmi jóra nem számítottam a novellával kapcsolatba, mivel szerintem borzalmas lett, gondolhatjátok, egy éjszaka alatt mit lehet összehozni. Tudtam, hogy országos versenyre lesz küldve az iskola által, de úgy voltam vele hogy nem érdekel. Hajnali 4kor sikerült lefeküdöm aludni, reggel 6kor keltem, mivel kezdődtek fél 8kor a vizsgáim, minden tantárgyból. Mivel én távoktatásosan tanulok, így negyedéves vizsgáim vannak. Ha azok nem sikerülnek, akkor buktam az egészet. A vizsga nap katasztrófa volt, a szervezettség úgyszintén, viszont sikeres, sőt! jó, vizsgákat tettem. Úgyhogy elégedett fejjel mentem vissza a hotelba (délután 6kor, ugyanis reggeltől addig tartottak a vizsgáim), ahol úgy voltam vele hogy megérdemlek egy óriási pizzát, egy nagy adat sültkrumplit, egy adag roston sült sajtot, és még egy adag párolt zöldséget. Természetesen ennek a fele a kukába landolt. (Jó tanács: sose vásárolj/rendelj amikor nagyon éhes vagy, mert képes vagy túlszárnyalni azt a mennyiséget, amelyet valójában megtudsz enni!). 

Ezek után márcsak a Vasárnap volt hátra, amikor egy barátnőmmel találkoztam, aki nagyon aranyos volt, neki Törökországban él a barátja, így havonta szokott ide látogatni, mármint tőlem messze, de ide az országba. Beültünk a starbucksba és ittam végre Pumpkin Spice Lattet, amit egyébként én már itthon még az ősz folyamán elkészítettem, és azt kell hogy mondjam hogy a saját készítésűm sokkal finomabb volt mint amit adtak. Úgyhogy, ha gondoljátok akkor a receptet majd leírom. 

Hétfőn ismét útnak indultam vissza haza, Törökbe, úgyhogy vártam hogy a repülőn, repülőtéren milyen szerencsétlenség fog még érni. Hát, ért is. Körülbelül majdnem lezuhantunk. (Jó tanács: sose kapcsold be a kis képernyődet, és ne figyeld, hogy milyen magasan vagy éppen, vagy hogy hol vagy éppen, mennyi idő van vissza a leszállásig) Arra keltem fel, hogy rángatózik a gép, ugyanis egy turbulenciába kerültünk, ahonnan majdnem lezuhantunk. 

1 óra volt vissza a leszállásig, 14.000 km magasan repültünk (és igen, tudom hogy több a "megengedettnél/megszokottnál") és a turbulencia közben a képernyőmet figyelve, plusz a gépet figyelve, azt láttam hogy elkezdünk ruhanni. A km óra csak úgy pörgött lefele, 13.000, 12.000, 11.000, 10.000, 9.000, én pedig pánik rohamot kaptam, és azon gondolkodtam hogyan üzenhetnék utoljára anyának, és ez tartott egészen addig, amíg a gép elnem érte a 7.000 km-t. Persze, eszembe juthatott volna, hogy valahogy kikell kerülni a turbulenciából, így lejebb hajtott a gép, de akkor is, ne tudjátok meg milyen pánikba esel amikor azt látod hogy a gép zuhan, és fogalmad sincs hogy a pilóta alszik-e, vagy jelen van-e. 

Nos, nehézkes, bár sikeres földetérés után ez volt életem egyik legmegkönnyebbültebb pillanata, és gyorsan a kijárat felé indultam, ahol elveszve még a barátommal körülbelül 1 órán át kerestük egymást, de a végén minden sikeres volt. A hazajövetelem után kezdődött a pakolás, a minden cucc bedobozolása, ugyanis eljött az ideje a költözésnek. Vettünk egy lakást ugyanitt a városba, csak ez mostmár a miénk végre, és nem kell albérletet fizetni. Gyönyörű lakás, pont olyan, mint amilyet mindigis szerettem volna. A konyha és a nappali nyitott, egybe van, a szobám tökéletesen olyan, mint amilyet szerettem volna. Sötétszürke színű, fehér plafonnal, és koszos rózsaszín (van ilyen szín?) kiegészítőkkel van ellátva. Az ágyam mögötti fal picit csillogós, koszos rózsaszínes tapétával van bevonva, a függöny ugyanilyen színű, és kispárnák, kis kiegészítők amik ugyanolyan rózsaszínek. A szoba hangulata nagyon tetszik, nem minimalista, mert azt nem szeretem, de nem is zsúfolt, nem is kislányos. Ja, és az összes bútorom pedig fehér. Képek, illetve képkeretek találhatóak még az asztalon, a falon, illetve az ágyam fölé egy zsinórra lógatva vannak a barátommal  a közös képeink. Még egy kis pluszt megengedtünk magunknak, ugyanis vettünk egy Vestel smart LED tvt, ami nem volt betervezve, de a black fridayen érdemes ilyen dolgok után nézni. Néztem is a kedvenc sorozatomat már rajta, a Riverdalet, és nagyoon burtálisan jó érzés ekkora képernyőn nézni bármit is.

Körülbelül 1 hete megkaptuk az eredményeket, az országos novella/fotós pályázatról. Képzeljétek, különdíjas lettem. Elsem tudtam hinni, ugyanis annyira biztos voltam benne hogy azzal nem nyerek semmit, mint ahogy most én épp itt ülök. De végülis, különdíjas lettem, amire majd ha megyek Magyarba, kapok egy oklevelet, és egy ezüst medált. Nagyon várom már, és hihetetlenül boldog voltam. 

Körülbelül, nagyjából ennyi történt velem az elmúlt hónapban. Említésre méltó még a kapcsolatom is, ami nap mint nap ível felfelé, és nagyon-nagyon boldog vagyok. A barátom most ugyebár ide van leszerződtetve, de mivel itt nagyon rosszul fizetnek, most azon van, hogy elmehessen Kahramanmaraşba és ott szerződtessen le, ami innen tőlünk körülbelül 1 óra 45 perc repülővel. Igen, repülővel. Teljesen az Ázsiai részen található, úgyhogy egy "kicsit" messze van, de csak kettő hónapra menne. A kapcsolatunk természetesen tovább folytatódna, miután pedig visszajön, elmennénk egy nagy nyaralásra, ha minden igaz Spanyolországba. 

A blogger közösségben sajnos mindenkit magamra haragítottam azért, mert elmondtam a véleményemet nem túl kedvesen egy adott dologról. Viszont, ahogy látom, azóta már sikeresek abban a dologban, és ha jól látom 1-2 tanácsomat megis fogadták. Tudom, hogy megkell tanulnom őszintén, de nem bántóan elmondanom a véleményemet, és akkor talán nem veszítenék el annyi embert. Viszont, ez a dolog egy másik posztot követel, amiben tippeket, tanácsokat is tudok adni ezek után erről a témáról. Remélem azért, hogy egyszer majd még barátok leszünk, mert őszintén szólva, nekem hiányoznak. 

Egy új design került fel a blogra, aminek az alapját Lindának köszönhetem, a többit pedig saját magamnak. Eléggé rossz a helyzetem most design terén, ugyanis az új gépemen nincsen Photoshop, a régit pedig már nem szeretem használni. Úgyhogy, próbálom PS nélkül megoldani a design kérdést. De, ez most egy kis karácsonyi kiadásos lett. Újévig szeretném, ha ez lenne fent, de úgyis majd még meglátjuk. Minden posztot ami Decemberben íródik, a fenti kis Merry Christmas képpel fogok jelezni, mert nekem nagyon tetszik. 

Körülbelül ennyi. Várhatóak lesznek a jövőben több fajta posztok, megszállt az ihlet, úgyhogy lassan beindulok mindenhol. 

Puszilok mindenkit, és kellemes szünetet kívánok mindenkinek.