eljutottam egy olyan ponra, a saját magam megismerése úton, ahol már letudom szűkíteni a kört, hogy mik azok a dolgok amiket én az élettől elvárok, és mik azok a dolgok, amiket  az életben szeretnék csinálni majd. első körben természetesen nem más áll az első helyen, mint az utazás. ennek többféle megoldókulcsa van, hogy hogyan vihetném végre, hogy a "someday i'm gonna travel the world" mondatomat végbe is vigyem. elsőként az első dolog, ami eszembejutott, hogy képes lennék-e egy utazási irodába dolgozni, vagy egy repülőtéren mondjuk úgy, egész életemben. tudni illik, eléggé pörgős ember vagyok, és mindigis elvetettem az ötletet, hogy tipikus felnőtt legyek, aki 8-12 órát lehúz egy munkahelyen ahol mindig ugyanazt csinálja, aztán hazamegy főz-mos-takarít-kényezteti a párját és alszik, majd reggeltől ismét ugyanez a körforgás. nem, én nem ilyen életet szánok magamnak. 

ahogyan egyre közelebb járok ahhoz, hogy egyetemet válasszak, egyre több szempontot nézve próbálok dönteni. az első ilyen szempont, hogy természetesen hasznosítani tudjam majd a diplomámat. tehát, ne csak azért végezzek el egy egyetemet, hogy feltudjak mutatni egy diplomát, ami amúgy szart sem ér az életemben, mert nem ebben helyezkedem el, mint amit tanultam. nem is értem az ilyen embereket. egy olyan diplomát szeretnék, amit úgy tudok felmutatni, hogy igenis megdolgoztam érte, és itt a gyömölcse, mert azt csinálom amit mindigis szerettem volna. ezek mellett pedig a második szempontom, hogy ne egy monoton munkát tudjak ezzel a diplomával elvégezni. sőt, talán magánvállalkozónak kéne mennem, mert gyűlölöm ha van főnököm, és megmondja mit csináljak. nem szeretek alázatos lenni, és nem szeretek megalázkodni azért, mert ő belőle élek, és abból hogy én neki dolgozom. egy olyan munkát szeretnék, ahol saját magamnak dolgozom, és ahol saját magam keresem a  pénzem. 

ilyenkor felmerül az emberben, hogy dehát olyan munka nincsen, csak a vállakozás, amihez még diploma sem kell. na, most akkor áljunk meg egy szóra. 

olvastam egy személyiség fejlesztő könyv kis részét, ahol arról volt szó, hogy kettő fajta ember létezik. a szegény, és a gazdag.

a szegény emberek, mindenben a kudarcra számítanak, nem bíznak önmagukban és a képességeikben. azt gondolják, katasztrófális következményei lesznek annak, ha nem úgy mennek a dolgok ahogyan ők azt eltervezték. mivel mindenütt akadályokat látnak, általában nem mernek kockázatot vállalni. és mit tudjuk, kockázatvállalás nélkül pedig nincs nyereség.

ezellenben, a gazdagok elvárják a sikert. bíznak a képességeikben, bíznak a kreativitásukban, és bíznak abban, hogy ha mégis beütne a ménkű, majd találnak másik megoldást. általában annál nagyobb a kockázat, minél nagyobb a nyereség. a gazdagok bíznak benne, hogy akármi történjék, akkor is vissza tudják szerezni a pénzüket, és a boldogságukat.