Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ezt a bejegyzést megírjam-e. Ugyan már egy ideje próbálok kimaradni a társadalmi, politikai dolgokból, de úgy érzem, hogy ez akkor is ki kívánkozik már, ugyanis úgy vettem észre, hogy erről a témáról nem akarnak beszélni sokan, vagy nem mernek. A következő pedig nem más, mint az, hogy miért nem olvasok bloggereket, vagy miért nem igen nézek már youtubereket. Úgy érzem, hogy az egész társadalom kezd hajlani egy olyan eszköz, vagy nevezzük bárminek, felé, ami már egyszerűen számomra felháborító. Szeretnék előre szólni, hogy nem szeretnék megbántani senkit sem, sem a youtubereket, vloggereket, vagy bloggereket. Ez csupán az én szerény, személyes véleményem róluk, és arról, amit ők előadnak… Mert ez már előadásnak nevezhető. Azt is leszögezném, hogy igen is van olyan beauty-blogger/vlogger például, akit én is szeretek, és akinek a munkásságára fel is nézek. Na de, nézzük, mik azok a negatívumok, amikről én beszélek.

Kezdjük a bloggerekkel. Mi kell ahhoz, 2017-ben, hogy blogger légy?

Mindenki életében eljön a megkomolyodás pontja. Van akinél hamarabb, van akinél később, de mindenféle képpen eljön egyszer. Ilyenkor saját tapasztalatom szerint, egy olyan változás megy végbe a lelkünkben, de akár a testünkben is, amit először nem tudunk mivel magyarázni. Egy pár hete éreztem először azt életemben, hogy nekem megkell változnom. Kikell tűznöm valós célokat, és megkell próbálnom az emberek felé is elfogadóbbnak lennem, szeretetteljesebbnek. Megkell tanulnom kimondani azt hogy ,,igazad van" és azt hogy ,,bocsánat". Ezek a szavak talán sok mindenki számára nehéz szavak, amikkel nehezen bírkózik meg, mivel nem szeretünk a másiknak igazat adni, és nem szeretünk bocsánatot kérni, sok ember szerint ,,megalázkodni", főleg nem egy hosszan tartó veszekedés után bevallani, hogy nem volt igazunk. Én is abba a kategóriába tartoztam, hogy veszekedés közben is, akár ha rájöttem hogy nem nekem van igazam, akkor is tovább folytattam, és csak mondtam mondtam a magamét, már már saját magamnak is hazudva. Rájöttem hogy ez nem egy jó szokás, sőt egyenesen elveszíthetünk a körülöttünk lévő emberekből nagyon sokat, ezzel a tulajdonsággal. A kedvenc idézetem lett a következő: 

Tegnap okos voltam, és megakartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, így megváltoztatom magamat. 

Úgy tűnhet nektek mintha csak most tértem volna meg, vagy mintha egy szeretet szellem bújt volna belém, pedig nem. Egyszerűen csak változtatni szeretnék a stílusomon. Szeretnék felnőni, és valódi nő lenni, aki magabiztos, tudja a dolgát, és független, de közben mégis boldog párkapcsolatban él.

Még mindig az önfejlesztés, önfelismerés útján haladok. Már egy jó pár hónapja eszembe jutott, hogy milyen lehet a meditáció. Eléggé szélsőséges vagyok ebben a témában, és mindigis érdekelt a spirituális lét, a reinkarnációs történetek, a halál utáni élet, a horoszkópok, bolygó állások, csillagok, egyszóval minden, ami az ezotériába, és a spiritális lét felfedezéséhez tartozik. Mégis, a meditációtól tartottam egy kicsit, mert eléggé nehezen tudom teljesen elengedni magamat. Aki ismer, az ismeri a múltamat is, amiből következtethetőleg eléggé félek az általam hitt eddig, tudatmódosító dolgoktól. A meditációt mindigis úgy képzeltem el, mint egy állapotot, ahol nem vagy önmagad, és ahol kitudja hogy az eszed, vagy te, saját magadat hova repíted. Ezért tartottam egy kicsit ettől, de aztán egyre többet motoszkált a fejemben, amíg végül úgy döntöttem, hogy utánanézek hogyan kell ezt csinálni, és mi ez. Azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. Ugyan még élesben nem próbáltam ki, de már nagyon rajta vagyok, hogy neki áljak. Az egész egy önfejlesztő dolog, amiben békére, és nyugalomra lelhetsz. Most mondhatnánk, hogy ne higyj el mindent amit olvasol, de azért szerintem az emberek 60%-a tisztában van azzal, hogy miről szól a meditáció. Lehet, hogy azért is fordultam ehhez most, mert eléggé stresszes időszakom van, és ez nem könnyíti meg sem a tanulást, sem a párkapcsolatomat, sőt 99,9%-ban sajnos kihat rá. Sokat veszekszem, csipkelődöm negatívan, és bosszankodom, a stressznek köszönhetően, és magamnak köszönhetően. Ezért kénytelen voltam hozzá nyúlni valamihez, ami elősegíti a lelkemben a béke megteremtését, és a nyugalom megteremtését. Így jött szóba a meditáció. Nem vagyok nyugtató szedő típus, egy tea félét ittam, a  macskagyökeret, amikor minden éjszaka rémálmaim voltak, és nem tudtam aludni. Rengeteg mindent írnak a meditációról. Nagyon fontos, hogy ne úgy álj neki, hogy na, akkor én most meditálok, leülsz majd elképzeled magad a virágos kertbe, és lesz ami lesz. Nem. Ezeket lépésről lépésre kell megtenni. 

Elsőkörben megkell találnod a szobádban egy olyan kis helyet, amit úgymond megszentelsz, és semmi mást nem csinálsz ott csak meditálsz. Legyen tisztaság, csend, kivéve ha szereted a meditációs zenéket, azokat háttérzajnak beteheted nyugodtan. Elsőkörben nem leülnöd kell a kis szentélyedbe, és elmélyedni úgy, hogy fogalmad sincs hogy min fogsz gondolkodni. Főleg ha egy izgő-mozgó ember vagy, mint én, akkor először próbálkoznod kell az 5-10 perces úgynevezett ,,kikapcsolásokkal". Amikor is teljes nyugalomban ülsz egy pár percet, megpróbálsz ellazulni, és semmire sem gondolni. Próbálj megnyugodni, szívd be a levegőt az orrodon, tartsd bent pár másodpercig, majd amikor kifújod, gondolj arra hogy a problémáidat, az idegeskedésedet, és minden negatívat kifújsz. Ha sikerül felérned egy bizonyos szintre, amikor már ezt anélkül tudod csinálni, hogy közben azon gondolkozol kik írhattak Messengeren, vagy hogy holnap mit kell csinálnod, vagy ma hova kell menned, akkor elkezdheted tanulmányozni a valódi meditációt. Amikor majd beülsz a kis szentélyedbe, felkell készülnöd ahhoz, hogy gyerekként nézz magadra. Gyerekként, aki egy virágos kertbe, vagy egy gyönyörű általad kiválasztott helyen játszik. Az a hely lesz a szíved. Ekkor fogsz majd megtanulni a szívedre meditálni. Nagyon fontos, hogy ne lépj ki abból  a helyből, és ne próbálj más utakra térni. Légy ott, ameddig csak jólérzed magad. Érezd át a friss virágok illatát. Fontos, hogy megtudj alázkodni. Hogy tudj sírni legbelül. Mintha egy gyerek egy csokiért sírna, vagy az anyukájáér. Akkor fogsz tudni kötődni az általad hitt lélekbe, Istenbe. Akkor fog tudni neked segíteni. Ha ezeket a lépéseket szépen sorjában, akár hetekig, hónapokig tudod gyakorolni, akkor nagyon jó uton leszel hogy megtapasztald a saját, lelki békédet, és hogy egy kiegyensúlyozott, boldog életet élhess. :) 

Ti közületek volt már, aki kipróbálta a meditációt? Ha igen milyen volt? Esetleg van olyan köztetek, aki még nem próbálta, de gondolt már rá, esetleg meghoztam most a kedvét? :) Szeretnétek még ebben a témában bejegyzést látni? 

Az utóbbi időben, a rengeteg tanulásom mellett, ami miatt nem volt bejegyzés a blogon, sokkal de sokkal jobban elkezdtem belemélyedni a saját magam megismerése úton. Erről már meséltem nektek egy kicsit, és azt hiszem, pontosan nem tudom mióta, amióta nem írtam, már megint egy teljesen új lány ül a gép előtt aki gépel nektek. A saját magam megismerése úton lett egy olyan feladatom, amiben leírom azokat a pontokat, amitől én szerintem Nő, egy Nő. (Persze, ezek csak ilyen nagyon alap dolgok, párkapcsolatot nem is néztem) Úgy írtam le, hogy senkitől semmitől nem kell függnöm, mert én is egy Nő szeretnék végre lenni. Nem az a 20 éves kanca, aki beugat mindenkinek. Mivel szerintem eléggé érdekesre, vagy jóra sikerült az általam írt lista, úgy gondoltam hogy megosztom veletek is. Még egyszer mondom, nem szeretnék ebből vitát, nem azért írtam mert én már annak tartom magam, és hú de jó nő vagyok. Pontosan azért írtam, hogy egy kicsit motiváljam magamat is ebbe az irányba, hogy tudjak változtatni. Nagyon jó terápiának tartom egyébként, hogyha azt, amit elakarunk érni leírjuk, majd mindennap elolvassuk legalább egyszer lefekvés előtt. Pontosan ezt fogom tenni én is ezzel a listával. És még egyszer hangsúlyozom azt is, hogy nem minden van leírva benne, rengeteg minden hiányzik, de én ezeket a pontokat láttam elsősorban magamban fontosnak hogy megváltozzon. 

Ha kíváncsi vagy a pontokra, akkor nézzük :) 

eljutottam egy olyan ponra, a saját magam megismerése úton, ahol már letudom szűkíteni a kört, hogy mik azok a dolgok amiket én az élettől elvárok, és mik azok a dolgok, amiket  az életben szeretnék csinálni majd. első körben természetesen nem más áll az első helyen, mint az utazás. ennek többféle megoldókulcsa van, hogy hogyan vihetném végre, hogy a "someday i'm gonna travel the world" mondatomat végbe is vigyem. elsőként az első dolog, ami eszembejutott, hogy képes lennék-e egy utazási irodába dolgozni, vagy egy repülőtéren mondjuk úgy, egész életemben. tudni illik, eléggé pörgős ember vagyok, és mindigis elvetettem az ötletet, hogy tipikus felnőtt legyek, aki 8-12 órát lehúz egy munkahelyen ahol mindig ugyanazt csinálja, aztán hazamegy főz-mos-takarít-kényezteti a párját és alszik, majd reggeltől ismét ugyanez a körforgás. nem, én nem ilyen életet szánok magamnak. 

ahogyan egyre közelebb járok ahhoz, hogy egyetemet válasszak, egyre több szempontot nézve próbálok dönteni. az első ilyen szempont, hogy természetesen hasznosítani tudjam majd a diplomámat. tehát, ne csak azért végezzek el egy egyetemet, hogy feltudjak mutatni egy diplomát, ami amúgy szart sem ér az életemben, mert nem ebben helyezkedem el, mint amit tanultam. nem is értem az ilyen embereket. egy olyan diplomát szeretnék, amit úgy tudok felmutatni, hogy igenis megdolgoztam érte, és itt a gyömölcse, mert azt csinálom amit mindigis szerettem volna. ezek mellett pedig a második szempontom, hogy ne egy monoton munkát tudjak ezzel a diplomával elvégezni. sőt, talán magánvállalkozónak kéne mennem, mert gyűlölöm ha van főnököm, és megmondja mit csináljak. nem szeretek alázatos lenni, és nem szeretek megalázkodni azért, mert ő belőle élek, és abból hogy én neki dolgozom. egy olyan munkát szeretnék, ahol saját magamnak dolgozom, és ahol saját magam keresem a  pénzem. 

ilyenkor felmerül az emberben, hogy dehát olyan munka nincsen, csak a vállakozás, amihez még diploma sem kell. na, most akkor áljunk meg egy szóra. 

olvastam egy személyiség fejlesztő könyv kis részét, ahol arról volt szó, hogy kettő fajta ember létezik. a szegény, és a gazdag.

a szegény emberek, mindenben a kudarcra számítanak, nem bíznak önmagukban és a képességeikben. azt gondolják, katasztrófális következményei lesznek annak, ha nem úgy mennek a dolgok ahogyan ők azt eltervezték. mivel mindenütt akadályokat látnak, általában nem mernek kockázatot vállalni. és mit tudjuk, kockázatvállalás nélkül pedig nincs nyereség.

ezellenben, a gazdagok elvárják a sikert. bíznak a képességeikben, bíznak a kreativitásukban, és bíznak abban, hogy ha mégis beütne a ménkű, majd találnak másik megoldást. általában annál nagyobb a kockázat, minél nagyobb a nyereség. a gazdagok bíznak benne, hogy akármi történjék, akkor is vissza tudják szerezni a pénzüket, és a boldogságukat. 

biztosan egy csomóan köveznének már meg, hogy mit veszem ilyen hülyére az embereket és költözöm egyik helyről a másikra. igazságszerint ennek több oka van/volt, ami valószínű hogy nem mentség, de nem tehetek róla. a blogspoton nem éreztem jól magam, tökre muszájnak éreztem az egészet, nem tudtam összehozni egy olyan designt, ami tényleg engem tükröz, és ami tényleg én vagyok. több stílusban is próbáltam designolni, de egyszerűen az egészet lopottnak láttam, mert nem az én igaz stílusom volt, hanem innen onnan csórtam egy-egy ötletet. 

és ez nagyon szar.

de, most azt hiszem eljött az az idő, amikor ezzel a designal 99,9%-ban megvagyok elégedve. a fejlécet én készítettem, a css kód legnagyobb része pedig kedves Juci (x, x, x)barátnőmé, akit már rengetegszer említettem nektek. ezúton is köszönöm neki, és a segítséget is. a kis modulokban található kis fejlécképeket megtudom ha elviszitek, mert azok a saját készítésű fejléceim miniatűrben :D úgyhogy kérlek, ne legyél pofátlan és csak nézegesd messziről, köszi 

jah, első benyomás. ha még nem hallottál rólam (amiről meglepődnék, azok után hogy Milán milyen hírnevet szerzett nekem a twitteren, igen, szia én vagyok az, az, aki nem tud írni, és aki nem tudja a blurt rendesen leradírozni) akkor most biztosan tök hülye első benyomásod van rólam. olyan, fura, magának való talán, és kicsit talán őrült is. hogy lehet ilyen színeket használni egy designhoz? mi ez a fejléc? mért vannak rajta keresztek, angyal, zongora, meg ilyen faszságok? 

az egész abból indulhat ki, hogy bármennyire is nem látszik, vallásos vagyok, amit nagyon is büszkén vállalok. ha bajod van vele, azt tartsd meg magadnak, mert én se szólok be neked hogy te mégis miért nem vagy az. hiszek az angyalokban, így rákerült egy angyal, hogy még ilyenkor, amikor blogolok, akkor is vigyázzon rám. 11:11 

rákerült zongora, mert imádom a zenét, a zene a drogom, az életem, a reggelem, a nappalom, az éjszakám. zene nélkül nem tudnék élni, egy nap nem telik el úgy,hogy minimum 2-3 órát ne hallgassak zenét. a zongora kifejezetten közel is áll hozzám, ugyanis játszom pár hangszeren hallás szerint, de a zongora az ami a legjobban megy, és ami az álmom lenne, hogy legyen nekem is itthon. vonzás törvénye on, lol

a keresztek pedig csupán azt jelképezik,hogy kíváncsi vagyok mi van a halál után, kíváncsi vagyok mi történik velünk olyankor, mit érzünk, mik leszünk, és hogy ennek az életnek mégis mi értelme volt ha meghaltunk. jó, persze, boldogok voltunk, jól éreztük magunkat, máramennyit, de akkoris. mi értelme van az egésznek, ha utána az egész a porba hullik, és ennyi volt. egy föld alá raknak egy koporsóba mindennel együtt, amit valaha elértél, ami valaha is voltál, aki valaha is voltál. egy jópár év múlva pedig csak felemlegetődik a neved, hogy jaj, 'ő is nagyon szerette ezt az ételt' 'pontosan így ágyazott be' satöbbi. valószínű az első benyomásod rólam hogy ilyen depressziózós érvágós imó lány vagyok, pedig nem. egy tele pozitivitással, életerővel, és mindennel amit eltudsz képzelni lány vagyok, egyszerűen csak van egy olyan oldalam, ami szeret elmélkedni, és azt az oldalamat betűkbe öntve kiakarom nektek tálalni. mert ez vagyok én.