Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ezt a bejegyzést megírjam-e. Ugyan már egy ideje próbálok kimaradni a társadalmi, politikai dolgokból, de úgy érzem, hogy ez akkor is ki kívánkozik már, ugyanis úgy vettem észre, hogy erről a témáról nem akarnak beszélni sokan, vagy nem mernek. A következő pedig nem más, mint az, hogy miért nem olvasok bloggereket, vagy miért nem igen nézek már youtubereket. Úgy érzem, hogy az egész társadalom kezd hajlani egy olyan eszköz, vagy nevezzük bárminek, felé, ami már egyszerűen számomra felháborító. Szeretnék előre szólni, hogy nem szeretnék megbántani senkit sem, sem a youtubereket, vloggereket, vagy bloggereket. Ez csupán az én szerény, személyes véleményem róluk, és arról, amit ők előadnak… Mert ez már előadásnak nevezhető. Azt is leszögezném, hogy igen is van olyan beauty-blogger/vlogger például, akit én is szeretek, és akinek a munkásságára fel is nézek. Na de, nézzük, mik azok a negatívumok, amikről én beszélek.

Kezdjük a bloggerekkel. Mi kell ahhoz, 2017-ben, hogy blogger légy?

Mindenki életében eljön a megkomolyodás pontja. Van akinél hamarabb, van akinél később, de mindenféle képpen eljön egyszer. Ilyenkor saját tapasztalatom szerint, egy olyan változás megy végbe a lelkünkben, de akár a testünkben is, amit először nem tudunk mivel magyarázni. Egy pár hete éreztem először azt életemben, hogy nekem megkell változnom. Kikell tűznöm valós célokat, és megkell próbálnom az emberek felé is elfogadóbbnak lennem, szeretetteljesebbnek. Megkell tanulnom kimondani azt hogy ,,igazad van" és azt hogy ,,bocsánat". Ezek a szavak talán sok mindenki számára nehéz szavak, amikkel nehezen bírkózik meg, mivel nem szeretünk a másiknak igazat adni, és nem szeretünk bocsánatot kérni, sok ember szerint ,,megalázkodni", főleg nem egy hosszan tartó veszekedés után bevallani, hogy nem volt igazunk. Én is abba a kategóriába tartoztam, hogy veszekedés közben is, akár ha rájöttem hogy nem nekem van igazam, akkor is tovább folytattam, és csak mondtam mondtam a magamét, már már saját magamnak is hazudva. Rájöttem hogy ez nem egy jó szokás, sőt egyenesen elveszíthetünk a körülöttünk lévő emberekből nagyon sokat, ezzel a tulajdonsággal. A kedvenc idézetem lett a következő: 

Tegnap okos voltam, és megakartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, így megváltoztatom magamat. 

Úgy tűnhet nektek mintha csak most tértem volna meg, vagy mintha egy szeretet szellem bújt volna belém, pedig nem. Egyszerűen csak változtatni szeretnék a stílusomon. Szeretnék felnőni, és valódi nő lenni, aki magabiztos, tudja a dolgát, és független, de közben mégis boldog párkapcsolatban él.

Az utóbbi időben, a rengeteg tanulásom mellett, ami miatt nem volt bejegyzés a blogon, sokkal de sokkal jobban elkezdtem belemélyedni a saját magam megismerése úton. Erről már meséltem nektek egy kicsit, és azt hiszem, pontosan nem tudom mióta, amióta nem írtam, már megint egy teljesen új lány ül a gép előtt aki gépel nektek. A saját magam megismerése úton lett egy olyan feladatom, amiben leírom azokat a pontokat, amitől én szerintem Nő, egy Nő. (Persze, ezek csak ilyen nagyon alap dolgok, párkapcsolatot nem is néztem) Úgy írtam le, hogy senkitől semmitől nem kell függnöm, mert én is egy Nő szeretnék végre lenni. Nem az a 20 éves kanca, aki beugat mindenkinek. Mivel szerintem eléggé érdekesre, vagy jóra sikerült az általam írt lista, úgy gondoltam hogy megosztom veletek is. Még egyszer mondom, nem szeretnék ebből vitát, nem azért írtam mert én már annak tartom magam, és hú de jó nő vagyok. Pontosan azért írtam, hogy egy kicsit motiváljam magamat is ebbe az irányba, hogy tudjak változtatni. Nagyon jó terápiának tartom egyébként, hogyha azt, amit elakarunk érni leírjuk, majd mindennap elolvassuk legalább egyszer lefekvés előtt. Pontosan ezt fogom tenni én is ezzel a listával. És még egyszer hangsúlyozom azt is, hogy nem minden van leírva benne, rengeteg minden hiányzik, de én ezeket a pontokat láttam elsősorban magamban fontosnak hogy megváltozzon. 

Ha kíváncsi vagy a pontokra, akkor nézzük :) 

eljutottam egy olyan ponra, a saját magam megismerése úton, ahol már letudom szűkíteni a kört, hogy mik azok a dolgok amiket én az élettől elvárok, és mik azok a dolgok, amiket  az életben szeretnék csinálni majd. első körben természetesen nem más áll az első helyen, mint az utazás. ennek többféle megoldókulcsa van, hogy hogyan vihetném végre, hogy a "someday i'm gonna travel the world" mondatomat végbe is vigyem. elsőként az első dolog, ami eszembejutott, hogy képes lennék-e egy utazási irodába dolgozni, vagy egy repülőtéren mondjuk úgy, egész életemben. tudni illik, eléggé pörgős ember vagyok, és mindigis elvetettem az ötletet, hogy tipikus felnőtt legyek, aki 8-12 órát lehúz egy munkahelyen ahol mindig ugyanazt csinálja, aztán hazamegy főz-mos-takarít-kényezteti a párját és alszik, majd reggeltől ismét ugyanez a körforgás. nem, én nem ilyen életet szánok magamnak. 

ahogyan egyre közelebb járok ahhoz, hogy egyetemet válasszak, egyre több szempontot nézve próbálok dönteni. az első ilyen szempont, hogy természetesen hasznosítani tudjam majd a diplomámat. tehát, ne csak azért végezzek el egy egyetemet, hogy feltudjak mutatni egy diplomát, ami amúgy szart sem ér az életemben, mert nem ebben helyezkedem el, mint amit tanultam. nem is értem az ilyen embereket. egy olyan diplomát szeretnék, amit úgy tudok felmutatni, hogy igenis megdolgoztam érte, és itt a gyömölcse, mert azt csinálom amit mindigis szerettem volna. ezek mellett pedig a második szempontom, hogy ne egy monoton munkát tudjak ezzel a diplomával elvégezni. sőt, talán magánvállalkozónak kéne mennem, mert gyűlölöm ha van főnököm, és megmondja mit csináljak. nem szeretek alázatos lenni, és nem szeretek megalázkodni azért, mert ő belőle élek, és abból hogy én neki dolgozom. egy olyan munkát szeretnék, ahol saját magamnak dolgozom, és ahol saját magam keresem a  pénzem. 

ilyenkor felmerül az emberben, hogy dehát olyan munka nincsen, csak a vállakozás, amihez még diploma sem kell. na, most akkor áljunk meg egy szóra. 

olvastam egy személyiség fejlesztő könyv kis részét, ahol arról volt szó, hogy kettő fajta ember létezik. a szegény, és a gazdag.

a szegény emberek, mindenben a kudarcra számítanak, nem bíznak önmagukban és a képességeikben. azt gondolják, katasztrófális következményei lesznek annak, ha nem úgy mennek a dolgok ahogyan ők azt eltervezték. mivel mindenütt akadályokat látnak, általában nem mernek kockázatot vállalni. és mit tudjuk, kockázatvállalás nélkül pedig nincs nyereség.

ezellenben, a gazdagok elvárják a sikert. bíznak a képességeikben, bíznak a kreativitásukban, és bíznak abban, hogy ha mégis beütne a ménkű, majd találnak másik megoldást. általában annál nagyobb a kockázat, minél nagyobb a nyereség. a gazdagok bíznak benne, hogy akármi történjék, akkor is vissza tudják szerezni a pénzüket, és a boldogságukat.